Kitálalt az orosz főtárgyaló: Zelenszkij megkapta a békeszerződést, de két hétig nem reagált, „elfoglaltságra” hivatkozva

Az angol nyelvű Russia Todaynek adott nagyinterjút Vlagyimir Megyinszkij orosz elnöki tanácsadó, aki 2022-ben és idén is vezette az orosz delegációt az isztambuli orosz-ukrán béketárgyalásokon. Rick Sanchez műsorában Megyinszkij elmondta: „ha Ukrajna akarta volna, ha kész lett volna rá, ha maga hozta volna a saját döntéseit, akkor 2022. február 28-án aláírhattuk volna a békeszerződést, az első találkozáskor”.

Megyinszkij szerint ugyanis akkoriban három lényeges orosz feltétel volt csak: egyrészt az, hogy Ukrajna álljon el a NATO-csatlakozás tervétől és ne fogadjon területére külföldi katonai bázisokat, „legyenek olyanok, mint Ausztria, gyönyörű, virágzó ország”. Másrészt az, hogy kapja vissza jogait az orosz nyelv és az orosz pravoszláv egyház, hiszen mégiscsak elképzelhetetlen, hogy „Izraelben szabad az arab, Palesztinában szabad az újhéber, de Ukrajnában tilos az orosz nyelv, amelyet a lakosság háromnegyede beszél”. Harmadrészt pedig az, hogy ismerjék el a Krímet.

Emlékeztetett arra is, hogy a donbaszi két szakadár „népköztársaság” a minszki tárgyalások révén visszatérhetett volna Ukrajnába,

Ukrajnában ugyanis az oblasztyok kormányzóit is az elnök nevezi ki. 2022 februárjában pedig azt ajánlották Ukrajnának, hogy egyszerűen csak hagyják békén a donbaszi „népköztársaságokat.”

Megyinszkij úgy emlékszik vissza az első isztambuli béketárgyalásra, hogy a tárgyalódelegációk által elfogadott 19 oldalas, tartalmas szerződést április 15-én áttekintette Vlagyimir Putyin orosz elnök és két ponton módosította, majd 

majd ebben a két hétben megérkezett Boris Johnson, az amerikai külügyminiszter és az amerikai védelmi miniszter,

Az orosz főtárgyaló az ukrán szándékok komolyságáról úgy nyilatkozott: az ukrán delegáció „az előző alkalommal önállóbb és szabadabb” volt, most azonban már inkább egy nagyvállalat menedzsereire emlékeztetnek, akik bizonyos döntéseket meghozhatnak maguk, de „a fontosabb dolgokhoz – venni, eladni a céget, új részvényeket kibocsátani, új piacra belépni – tárgyalniuk kell az igazgatótanáccsal”. Azt is megfigyelte, hogy az ukrán vezetés „kezd a latin-amerikai diktátorokra emlékeztetni”, akik valaha jó fiúk voltak, sok mindent megígértek a választásokon, de „idővel fokozatosan diktátorként születnek újjá”. Úgy látja: Ukrajna vezetése ma a háború nélkül nem lenne ura a helyzetnek, nem lenne külföldi pénz és fegyver, nem lenne mód elnyomni az országon belüli ellenzéket, a választásokat pedig elveszítenék. 

Megyinszkij leszögezte, hogy Oroszország nem tágít attól a követelésétől, hogy a négy oblasztyot, ahol „népszavazásokat” tartottak, megtarthassa. 

Úgy látja ugyanis: ha egyszerűen a frontvonal mentén fagyasztanák be a konfliktust, abból olyan helyzet állna elő, mint Hegyi-Karabahban, Ukrajna előbb-utóbb megpróbálná NATO-szövetségesei segítségével visszaszerezni ezeket a területeket, és „ez lesz a bolygó vége, az atomháború”.

Donald Trumpot a főtárgyaló azzal kecsegtette, hogy amint a béke beköszönt, Amerika „nem csak hogy abbahagyja a pénzköltést a háborúra, a rombolásra, hanem hatalmas gazdasági előnyökhöz is jut”, hiszen az Ukrajnával aláírt ritkaföldfém-megállapodás semmiség „a megszámlálhatatlan gazdagsághoz képest, ami Oroszországban van”, az Oroszországba való befektetésen, kereskedelmen pedig kiválóan kereshetnek az amerikai cégek.

Megyinszkij elmondja azt is, hogy szerinte „ha társalogsz velük kamerán kívül, akkor az ukrán delegáció tagjai lényegében értelmes emberek, akik szintén meg szeretnék állítani a vérontást”. A probléma viszont az, hogy „Európa, a mostani részvényesek, akik Ukrajna részvényeseinek és gazdáinak tartják magukat, egyszerűen nem engedik Ukrajna menedzsmentjének, hogy Ukrajna számára hasznos megállapodásokat érjenek el”.

Nyitókép: Gavriil Grigorov / POOL / AFP